Fogy a seregben

A te csillagszemed ki ne sírjad értem!

Ellenséges sereg tartja elfoglalva a várost. A város többször görcsösen megvonaglik, hogy kilökje fogy a seregben a hadsereget, az eleven testébe vésett kést, nagy nekifeszüléssel kissé kijjebb is szorítja, de azután ellankad, a kés pedig súlyánál fogva visszasüpped medrébe; kicsinyre fogottan ez történik a drámában. Kicsinyre fogottan, nem azért, mert négy sor pótolgat kétezret, hanem azért, mert mind a kétezer sorra szüksége van a költőnek. Másképp a nő és a férfi, a polgármesterné és a tábornok, a város és a hadsereg nem növekedhetnének felhőt érően nagyobbá, másképp nem törekednének a hősök lebontani magukról minden mellékest, sőt minden egyéni vonatkozást, hogy az eszmék elvont tisztaságában csaphassanak egymásra.

Jövök már, jövök már prédanyereséggel, Vitéz úrfiakkal, győztes hadi néppel. Faltörő pattantyúk, nagyszakállas álgyuk, Kárvallott seregnek az lett nyavalyájuk.

Hofi Géza Hofi 60 Éves

Kemény próbatétem, virtus-ékességem Érted volt, neked lett, kincsem, feleségem. Záporeső esik zavaros a Hernád, Harmadnapra úgyis odajutok hozzád.

Táboroz a sereg, nem fogy ki a torbul. Soknak ijafija eljött elejébe, Rossz híredet költi.

Igazat beszél-e? Leesett a patkó pej fogy a seregben lábárul, Az én árva szívem fél az árulástul.

Kár volt futószélnek nyomába eredni, Csácsogó banyákkal szóba ereszkedni. Nem hiszem, nem hiszem! Két nap a váltsága Kedves galambomnak vélem mulatása.

Fekete városba' fehér torony látszik, Hímes álomlátás a szívemmel játszik. Szép, deli rózsafám, kinyílott virágom, Nincs nálad gyönyörűbb az egész világon.

Az égi madarak csak neked szolgálnak, Zengő méh-bogarak teutánad szállnak, Rózsafa levele, szakadj rám, boríts el, Csak, édes galambom, te ne szomoríts el. Ládd, rokolyát hoztam, skófiummal ékest, Gyenge lábocskádra táncos cipellőket, Török asszony fátylát, habosat, fehéret, Hajnalszínű kendőt, gyöngyöt, míves éket. Csak te szeress engem, csak te mosolyogj rám, Senki le ne törjön, harmatos violám.

Porzik az út, - száraz - nincs az égen felleg, Pedzi már az utat a ló, - még ma megölellek.